Klotildligeten az 1920-as évek elejétől jelent meg a református lelkiség és kezdődött az egyházi élet. A reformátusok jelenléte ekkor abban mutatkozott meg, hogy a piliscsabai állami iskolába járó református gyerekek hittanoktatásban vehettek részt. Tanításukat Lázár Sándor tinnyei lelkipásztor végezte heti két tanórában. 1928. február 12-én a klotildligeti gyülekezet hivatalosan is a tinnyei egyházközség fiókegyházává alakult.

A gyülekezet megnövekedett létszáma egyre sürgetőbbé tette a vágyat, hogy saját temploma legyen. Az első lépést özvegy Bónis Gyuláné (később Koltay Józsefné) tette meg, aki telkének 400 négyszögölnyi részét templom építésének céljára ajánlotta fel. Az áldozatos adakozók jóvoltából 1939 tavaszán, húsvét után megkezdődhettek az építési munkálatok. Az épület mindössze 16 hét alatt készült el. 1939 augusztus 20-án már sor kerülhetett a templomszentelési ünnepségre, melyen Dr. Ravasz László dunamelléki püspök hirdette az igét. 1940-ben elkészült a belső berendezés, és 1941. augusztus 20-án szentelték fel azt a harangot, melyet Felsőrákos székely község adományozott gyülekezetünknek.

A második világháború a gyülekezetet igencsak megpróbálta. Tagjai részben szétszóródtak, az anyagi lehetőségek szinte teljesen beszűkültek. Noha többen hagyták el örökre Klotildligetet és a gyülekezetet, a közösség nem roppant meg, számban és lelkiekben hamar erőre kapott. Ifj. Tóth József és Tóth Tamás lelkészcsaládban születtek.

Ifj. Tóth Józsefet 1947-ben nevezték ki segédlelkésznek a tinnyei anyaegyház lelkésze, Lázár Sándor mellé. 1947-től 10 éven keresztül ő állt a klotildligeti (pilisligeti) gyülekezet élén. 1957-ben a nagytiszteletű úr családjával Kisorosziba költözött. Nehéz szívvel vettek búcsút a kicsi, de áldozatkész ligeti gyülekezettől, ahol oly sok szeretettel vették őket körül. Tóth József nagytiszteletű úr haláláig (1981) a kisoroszi gyülekezet lelkipásztoraként tevékenykedett.

A lelkészi szolgálatban Tóth Tamás nagytiszteletű úr követte bátyját. Tamás bácsi kezdetben Klotildliget, Piliscsaba valamint Jászfalu gyülekezeti életének irányítója lett. Szívügyének tekintette az iskolai hitoktatást, a gyülekezet rendes hitéleti alkalmait. Ezek mellett a Béthel Missziói Otthon dolgozói és gondozottjai, valamint az öregotthonok lakói körében is jelen volt.

1972-ben Illési József nagytiszteletű úr nyugdíjba vonulása után a piliscsabai református gyülekezet a tinnyei gyülekezet társegyházközsége lett. A továbbiakban a klotildligeti lelkipásztorra bízatott a tinnyei gyülekezet is, a feladatok tehát megsokasodtak. Az ünnepélyes beiktatásra 1972 novemberében került sor. Hét évig, 1965 és 1972 között Zsámbékon is Tóth Tamás szolgált. Lelkipásztorunk kedves lénye, hitvalló élete, humora az egész községben példává vált. Amikor 1997-ben váratlan betegségben elhunyt, egész Piliscsaba gyászolta.

Tóth Tamás nagytiszteletű úr halála után a fiatal lelkészházaspár: Szép Mónika és Csoma Áron kezdték el életüket és áldozatos tevékenykedésüket közösségünkben. Immáron húszéves munkájuk gyümölcse, hogy a gyülekezet lélekszámban gyarapodott, életkorban is sokszínűbbé vált. A gyülekezeti munkák köre kibővült: baba-mama kör, Alfa-csoportok, bibliaolvasó körök szerveződtek. A Lázár Református Házi Segítségnyújtó Szolgálat nyolc évig működött a gyülekezet fenntartásában. Ma is hozzánk tartozik a hátrányos helyzetű diákokat segítő tanoda. Templomunk gyakran színhelye kulturális eseményeknek. Az immár várossá vált Piliscsaba lakói több éven keresztül lehettek az Ősz esti koncertek koncertsorozat vendégei. 2014-ben a református egyház segítségével és a gyülekezetet tagjainak adományaiból megújult templomunk épülete is.

Lassan százéves közösségünk életét a szeretet nyitottságának és az összetartozás örömének folytonossága határozza meg. Mert hisszük: „Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt!” (Zsolt 118,23)